mamikvagyunk - túl ingerelt gyermek, fáradt idegrendszerű gyermek.

A túl ingerelt gyermek / fáradt idegrendszerű gyermek.

A gyermek jól viselkedik az oviban, betartja a szabályokat, teljesíti a feladatokat, szépen működik a csoportban, az óvodai élete során. Otthon viszont pont ellenkezője történik.Nem fogad szót, folyamatosan ellent mond, nem figyel... De miért? Mi okozza ezt? Mit tehetünk, hogy segíthetünk gyermekünknek?

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a helyzetet értenünk kell a helyzet mögött húzódó okokat, a mögöttes tartalmakat.

Sose felejtsük el: minden gyermek más. Másképp éli meg az érzelmeit és másképp is dolgozza fel azokat. Másképp reagál bizonyos szituációkra, helyzetekre. Meg kell találni a gyermekhez vezető utat, kulcsot. Minden család más, más dinamikával működik. Ezért nincs olyan, hogy egy megoldás mindenkinél beválik.
Az óvodai tanévről. Egy óvodai tanév szeptember 01.-től a következő év augusztus 31.-ig tart. Ez, hogy jön ki?

Szeptember 01. az első óvodai nap a tanévben. Aztán jön az őszi szünet, téli szünet, tavaszi szünet. Júniusban pedig az évzáró, ami hivatalosan lezárja a csoport életét. Az évzárót követően azonban az intézmény még nyitva van és megkezdődik a nyári élet, összevont csoportokkal, nyári udvari tevékenységekkel. Az évzárót követően vannak olyan szülők, akik egész nyáron nem hozzák a gyereküket, és ők tényleg az egész nyarat otthon töltik – ők tulajdonképpen tényleg lezárták azt a nevelési évet (ők vannak kevesebben) a jellemző inkább az, hogy az évzárót követően, ugyanúgy járnak oviba a gyerekek, csak a nyári életbe – az összevont csoportokba. Aztán a nyári életet megszakítja az intézmény bezárása, amit központilag határoznak meg bele értve annak hosszát is. Az intézményi zárást követően pedig újra kinyit az ovi, ismét a nyári élettel. A nyári élet augusztus 31.-ig tart. Ez a tanév alakulásának rendje. Így tart egy tanév szeptember 01.-től augusztus 31.-ig.

A tanév során a csoportban minden nap zajlanak kötött, illetve kötetlen formában tevékenységek, melyek tematikusan vannak felépítve figyelembe véve a csoport, illetve azon belül a gyermekek fejlettségi szintjét.
Ez miért volt fontos? Mert a szülők általában nem értik „miben” fáradnak el a gyerekek, hiszen csak játszanak...
Tehát a tanév végére a gyermekek elfáradnak. Testileg, lelkileg, szellemileg, elfárad az idegrendszerük. Ennek oka:
mindennapos fejlesztés,
mindennapos szokás – szabályok alkalmazása, betartása,
a közösséghez való folyamatos alkalmazkodás,
a tanévnek a februártól kezdődő szakasza igen zsúfolt, programokkal teli: farsang, közeledik a tavasz, húsvét, anyák napja, gyermekek hete évzáró,
az évzáró műsorra, illetve egyéb más eseményekre (karácsonyi műsor, anyák napi /apák napi műsor) külön készülni kell: versek, dalok, mondókák tanulása, az ezekhez tartozó koreográfiák megtanulása – ezeket mindennap kell gyakorolni ahhoz, hogy jól sikerüljön. Ebbe rengeteg tudás, idő, energia, fáradtság van a gyermekek részéről.

Egy óvodai nap után / amikor vége van az ovinak és otthon vannak huzamosabb ideig

/ vagy az óvodai zárás ideje alatt mi is történik . . .

Egyik a másikból következik, ok okozói egymásnak. Azonban meg kell különböztetnünk egymástól a dacos gyermeki viselkedést és a túl ingerelt gyermek – fáradt idegrendszerű gyermek viselkedését.

Fogalom magyarázat:

Dackorszak: ahogy a nevében is benne van ez egy fejlődési korszak.
Túl ingerelt / fáradt idegrendszerű gyermek: ez egy állapot, ami abból fakad, hogy a gyermeket túl sok inger érte, illetve túl fáradt, olykor túl lendül a holt ponton és újra pörögni kezd.

Ez a fajta fáradtság nem jelentkezik minden nap és állandóan. Hiszen nem minden nap ugyanolyan, nem minden nap ugyanannyira aktív a gyermekünk. Vannak olyan napok mikor jobban elfárad, és kifejezetten megmutatkozik ez az otthoni viselkedésén is de vannak olyan napok amikor viszont kevésbé.

Mikor melyik? Felismerhetjük onnan, ha az oviban betartja a szabályokat, szépen viselkedik, nem rendetlenkedik, de ez sok erőfeszítés egy gyermek részéről. Ekkor történik az, hogy mikor haza ér, a biztonságos saját közegébe, az otthonába, elengedi magát, kiengedi az egész napos feszültséget – és szintén ekkor történik meg az, hogy otthon a szülők nem bírnak vele – ebből tudjuk, hogy ez nem dac korszak, hanem egyszerűen elfáradt abban az adott napban.
Ha a gyermek dac korszakban van akkor valószínűleg az oviban is ugyanígy viselkedik, illetve az hosszabb ideig tart, mint az, hogy fáradt a gyermekünk. Azon egy kiadós alvás is segít, de a dac korszakon koránt sem.

· Érdeklődni kell az óvodapedagógusoktól, hogy napközben hogyan viselkedik a gyermekünk az oviban. Milyen napja volt, kivel játszott, mennyit aludt, aktívan részt vett-e az óvodapedagógus által kínál tevékenységekben, alvás időben aludt-e?

Háttérben:

· Ugyanúgy ahogy egy felnőtt elfárad napközben a munkahelyén egy gyermek is elfárad nap mint nap, időről időre. A felnőtt haza megy, leül a kanapén szusszan (ki mit csinál pihenés címszó alatt személye válogatja) Nyáron, ha pedig van hosszabb szabadsága, alig várja, hogy elérkezzen, azaz időszak, tudjon kicsit pihenni.

· A különbség az, hogy míg egy felnőtt tudja szabályozni az érzelmeit, illetve tud nekik parancsolni, egy gyermek nem. Hiába már nagyobb pl. 4-5-6 éves, attól függően mennyire kielégítetlenek a szükségletei és fáradt el aznap függ mennyire tudja kezelni, kordában tartani az érzelmeit. Nagyon sokszor hosszas erőfeszítés ellenére sem sikerül nekik. Azt látjuk, tapasztaljuk, hogy semmi nem jó, nyafog vagy dühös vagy földhöz veri magát, azért, mert nem tudja szabályozni az érzelmeit, de a legrosszabb az, hogy vannak helyzetek mikor megnevezni sem tudja, hogy éppen mi a baj, mi bántja, mi történt.

Amit tehetsz
Ha úgy érzed, hogy túl sok inger érte a gyermeked, akkor biztosíts neki inger szegény környezetet. Menjetek haza, vagy menjetek csendes nyugodt helyre, vonuljatok el, ahol kevesebb az inger.
Az ilyes fajta helyzeteket sajnos tudomásul kell venni mert fáradt a gyermek és nem tudja kezelni a saját érzéseit, érzelmeit.
Tudni kell ezekről a helyzetekről, hogy csak átmeneti, hiszen mindenki tudja a gyermekéről, hogy hogyan szokott viselkedni általában és ez a viselkedés nem jellemző rá, csak ha fáradt
Ezekben a helyzetekben akármennyire is nehéz, és embert próbáló, maximálisan nyitottnak kell lennünk, támogatnunk kell a gyermeket, segíteni kell neki megélni, átélni, feldolgozni az érzelmeit.
Beszélgetéssel, öleléssel, közös együtt játszással.
Figyeljük gyermekünk viselkedését, ha azt érezzük, hogy kirívóan nem jellemző rá az adott viselkedés, akkor alkalmazkodjunk hozzá, hogy minél hamarabb visszazökkenjen a saját lelki ritmusába. Mindenképpen reflektáljunk az ő viselkedésére. Olyan tevékenységet, elfoglaltságot keressünk amiről tudjuk, hogy azt szereti.
Természetesen nem lehet, hogy minden nap az legyen, és az történjen amit a gyerek akar, hiszen nekünk felnőtteknek is megvannak a saját hétköznapi gondjaink, feladataink, de én abszolút azt vallom, hogy a békés családi élet megtartása érdekében fontos, hogy olykor előrébb helyezzük gyermekünk lelkét, mint a saját dolgainkat. Hiszen ha hamar megnyugszik, akkor lehet folytatni az egyéb dolgokkal.
Nagyon fontos a megfelelő kommunikáció: semmiképp sem célra vezető, ha agresszívan lépünk fel. Sőt attól még rosszabb lesz minden.
Kedvesen, halkan, higgadtan kell kommunikálni. Nagyon nehéz, sok kitartás, türelem kell hozzá, de hosszútávon megéri.
Kérdezzük meg: mi a baj? Kapcsolódjunk hozzá, érdeklődjünk iránta, már érezni fogja a segítőszándékot, a törődést.
Mondjuk azt:

Látom szomorú vagy. Mond el nekem, hogy miért / mi az oka?

Látom, valami baj van. Mond el nekem, hogy mi a baj...

Gyere ide megölellek, elmondod mi a baj?

Mit szeretnél mit csináljunk?

Hogyan tudok neked, segíteni?

Segítek Neked, de először nyugodj meg!

Vegyél egy mély levegőt, semmi baj, itt vagyok!

Itt vagyok, figyelek Rád, mond el mi bánt!

Amikor beszélsz a gyermekeddel, helyezkedj el úgy, hogy a fejetek egy vonalba legyenek, nézz a szemébe, fogd meg a vállát. Figyelj oda arra, amit mond, amit kér. Tényleg figyelj oda!
Előfordulhat az is, hogy inkább magányra vágyik a gyermek, csinálhatunk neki ezekre az időszakokra egy kis kuckót, ahova elvonulhat, tegyünk be neki ugyanúgy játékokat, illetve könyveket.

Egy olyan gyermek, aki frissen kezdte meg az óvodát,

illetve frissen kezdte meg a közösségi életét, azaz a közintézménybe való járást.

A túl sok új inger hatással van az idegrendszerére.

Mi történhet?

Túl ingerelt lesz, fáradt lesz az idegrendszere ebben a helyzetben a fentebb leírtak alapján / szerint kell eljárnunk.
A másik opció, hogy az intézményben mások által látott magatartás formát otthon próbálja ki a „szülein”. Tehát úgy kezd el otthon viselkedni, ahogy nem szokott, olyan dolgokat csinál otthon, amiket nem szokott. Feszegeti a szülei határait, meddig mehet el, miket tehet meg.

Mit tehetünk ez esetben?

Egyértelműen meg kell húzni a határokat, mert ha nem, akkor csak egyre rosszabb lesz a gyermek magatartása, egyre több mindent fog megengedni magának a szüleivel szemben. A helytelen vagy a nem megengedett magatartás forma vagy a nem megengedett cselekedetne ( ezt, mindenki eltudja dönteni a már korábban kialakított otthoni szabályokhoz mérten...)
Mindig legyen következmény. Korához és cselekedetéhez mérten legyen következménye annak, amit tett. Megkell tanulni, hogy tettének bizony következménye van és olykor ez a következmény olyan dolog vagy tett ami, neki nem tetszik.
Megoldási stratégia: a gyermek csinál valamit, amit nem szabad pl.: dobálja a játékokat.

Amikor ezt a felnőtt észre veszi: vagy odamegy a gyermekhez vagy odahívja magához, és megkéri, hogy hagyja abba. Ilyenkor célszerű elmagyarázni, hogy miért rossz az amit csinál, mi a megoldás, mit kell másképp csinálnia.
A gyermeket visszaengedjük játszani. Ha azt látni, hogy a viselkedése vagy a cselekedete megismétlődik akkor megint odakell hívni a gyermeket vagy odamenni hozzá és megint elkell neki mondani azt amit az előbb, kiegészítve azzal, hogy ha nem hagyja abba az adott viselkedést akkor annak következménye lesz. Ezt konkrétan meg is lehet fogalmazni pl.: átirányítjuk egy másik játékhoz.
A gyermeket ismét visszaengedjük játszani. Ha azt látni, hogy a viselkedése vagy a cselekedete megismétlődik akkor megint odakell hívni a gyermeket vagy odamenni hozzá de ezúttal hangsúlyozni kell, hogy figyelmeztettük, hogy mi fog történni ha nem tartja be a kérést. Mivel a kérést nem tartotta be ezért ott ahol eddig játszott, nem játszhat többet, más játékot kell keresnie - oda kell irányítani a másik játékhoz.

Egyértelműen megkell oldani ezeket a helyzeteket, de a hosszútávú célunk legyen az, hogy ilyen helyzetek ne forduljanak elő, előzzük meg ezeket.

Hogyan?

Kérdezzük meg az óvodapedagógust, hogy milyen napja volt a gyermeknek: kivel játszott, hogyan evett, aktívan részt vett-e az óvodapedagógus által kínál tevékenységekben, volt-e esetleg konfliktusa, atrocitás érte-e, alvás időben aludt-e? Ezek a kérdések igenis fontosak, és van jelentőségük is hiszen ezekből az információkból, és a gyermekünk által elmondott információkból már tudunk arra következtetni, hogy milyen volt gyermekünk napja. Hogyan tervezzük meg az ovi utáni időszakot a gyermek és a család életében.
Óvoda után nem kell minden nap játszótérre menni. Nem a gyermeknek kell erről dönteni, hanem a felnőttnek. A felnőtt határozza meg a nap menetét, hozza meg a fontosabb döntéseket. Apróságokban adhatunk döntési szabadságot, de nagyobb dolgokba nem.
A gyermek még nem tudja felmérni a saját szükségleteit, illetve nem biztos, hogy jól tudja felmérni. Soha nem tudja felmérni, hogy mennyire fáradt, mi az, ami jót tesz neki, és mi az, ami nem. Az ilyen jellegű döntéseket mindig a felnőttnek kell meghoznia, hiszen azért szülő a szülő, azért felnőtt a felnőtt.
Figyeljük a gyermeken a fáradtság jeleit – ehhez mérten alakítsunk vagy módosítsunk a napirenden.
Az is kiemelten fontos, hogy figyeljünk oda gyermekünk étkezésére. Minekután „egész nap” oviban van és ott étkezik, nincs teljes rálátásunk arra, hogy miből és mennyit is eszik. Lehetséges, hogy ingerült vagy a frusztrált viselkedése hátterében pusztán csak az áll, hogy nem étkezik megfelelően és nap végére éhesen érkezik haza.
Lehet, hogy változtatni kell az otthoni szokásokon, például vacsorára érdemes főtt ételt adni gyermekünknek, illetve átgondolni a hétvégi étkezéseket is. Legyenek tartalmasak, rostban gazdagok, táplálóak, legyen benne sok gyümölcs és zöldség.

Nyitó - G. Szabina

2025. 01. 26.

A szövegből idézni vagy részletet megosztani, bármilyen módon sokszorosítani csak az író írásos engedélye nélkül tilos.

Bármilyen nemű sokszorosítás jogi következményeket von maga után.

Page updated

Google Sites

Report abuse