Nyitó – G. Szabina
fiatal nő,
feleség,
3 éves fiúgyermek anyukája
óvodapedagógus,
12 év gyakorlatban eltöltött szakmai tapasztalat,
tudatos gyermekneveléssel kapcsolatos szakmai tartalmak írója,
M A M I K oldal megalapítója.
Embedded Files
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a hivatása a szenvedélye és a hobbija is egyaránt. A pedagógia. Szeretem a pedagógiát, szeretek pedagógus lenni. Szeretem, hogy a tudásomat nap mint nap feltudom használni a fiam fejlődése, formálása érdekében. Azaz igazság, hogy mikor óvodapedagógusként dolgoztam, azt hittem, hogy ez csak egy szakma. Amit hogyha letelik a munkanap ott hagyok az oviban ... egészen addig amíg anya nem lettem így gondoltam. Aztán szépen lassan ráeszméltem, hogy a pedagógia bennem van, belőlem árad, letagadhatatlanul része a személyiségemnek, lényem lét eleme. Nem tudnék és rájöttem, hogy nem is akarok létezni nélküle.
Pályafutásom elején vegyes korcsoportú csoportokban dolgoztam, ahol a differenciálásra kifejezetten nagy hangsúlyt kellett fektetnem. Megismerkedtem a tartás javító torna elemeivel, valamint a Montessori pedagógiába is betekintést nyertem.
Későbbi éveim során, egy másik intézményben dolgoztam két különböző módon működő csoportban. Az egyik csoport integráló csoport, a másik két nyelvű csoport (magyar – angol) mindkettő homogén összetételben működő.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megismerkedhettem, illetve elsajátíthattam ezeknek a pedagógiai módszereknek az elemeit. Mindegyik csoport, illetve ez az intézmény is meghatározó mind szakmai mind személyes vonatkozásban számomra.
Több munkacsoport tagjaként is tevékenykedtem, valamint mentorként segítettem a fiatal kollégák szakmai munkáját, fejlődését.
Folyamatosan részt vettem hospitálásokon – az adott intézményen belül, illetve más külső tagintézményekben is. Ezek az alkalmak remek lehetőségeket nyújtottak számomra, új, módszereket, eszközöket, szemlélet módokat ismerhettem meg, melyeket a saját munkámban tudtam kamatoztatni.
Mióta anya lettem fordult velem a világ 180’-ot. Hiába a szerte ágazó szakmai tudás, hiába az X éves pedagógiai tapasztalat és gyakorlat addig amíg az ember maga nem éli át azt, amit átkell, a gyereknevelést.
Aztán megszületett a fiam. Borzalmas klisé, de mikor megszületett és megpillantottam elöntött a sírás: egyrészt megkönnyebbültem, hogy egészségesen a világra jött, másrészt, hogy túl vagyok rajta, harmadrészt, hogy anya lettem.
Mikor megszületik egy baba megszületik az anya is – szokták mondani. Ez nálunk nem így volt. Nagyon sokáig, nagyon nehéz volt. Nem tudtam, hogy mit hogyan kell/ szoktak csinálni. Mindig és mindenkitől is tanácsot kértem. Egyáltalán nem találtam a helyem a saját életemben. Mondogatták könnyebb lesz, könnyebb lesz. De mikor? Folyamatosan ezt kérdezgettem.
Egy napon belém hasított a felismerés világos lett számomra, hogy miért akartam mind végig óvodapedagógus lenni. Miért volt a sok éves tanulás, a sok éves gyakorlat. Mert neki tanultam. Azért, hogy legjobb anyukája legyek a fiamnak. Legjobb tudásom szerint neveljem fel a fiunkat. Egy idő után azt vettem észre, hogy az addigi tudásomat és tapasztalataimat, amit összeszedtem a munkám során tudtam belefektetni a fiamba. Ez azóta sem változott, sőt mindennappal egyre tudatosabb vagyok.
Szeretek tudatosan nevelni, szeretem átgondolni a dolgokat, szeretek előre látni, tervezni. Szeretek önmagamra reflektálni. Szeretem, hogy a gyereknevelésben a változás az, ami állandó. Szeretem, hogy megújulok, hogy tovább gondolok. Szeretem ahogyan kibontakoznak a dolgok, ahogyan haladunk előre. Szeretem látni a befektetett munkánk eredményét.
Szeretem látni a fiunk mosolyát, amikor valamit egyedül próbál és sikerül. Szeretem látni a gondolkodó arc kifejezését, amikor rájön valaminek az, ok-okozati összefüggésére, amikor önálló döntéseket hoz, hogy ugyan még nem tudja elmondani, de már most van véleménye, és ez alapján csinálja a kis dolgait. Van, hogy teret adunk ezen dolgainak, de van, hogy határt kell szabnunk, de ez mindig szituáció függő.
Szeretem, hogy a férjemmel egy olyan szerető és támogató közegek tudunk biztosítani, ahol a fiunk biztonságban és érzelem gazdagon fejlődhet. Szeretem, hogy egységet alkotunk. Nem mindig értünk egyet ez való igaz és kár is lenne elhitetni bárkivel, hogy a gyereknevelés a szülővé válás mese szerű és tökéletes és konfliktus mentes, mert ez nem igaz. De ha megfelelően kommunikálnak a felek akkor valóban nagyon könnyed és boldog is tud lenni. De ezt általában mindenki a saját kárán tanulja meg.
A kezdetek nagyon nehezek voltak, és a munka eredménye nagyon lassan és későn látszik, de mindig látszik, mindig van eredménye. A mai napig vannak nehéz napok, mert vannak, mindig is lesznek. De folyamatosan önreflexiót végzek, folyamatosan gondolkodok hogyan is csinálhatnám másképp, jobban.
"...Soha nem hagyod magára, mint egy védőháló működsz
körülötte folyamatosan. Hátra lépsz, hogy hadd próbálkozzon,
biztosítod számára az ehhez szükséges megfelelő eszközöket,
teret. Próbálkozik és ha nem sikerül, semmi baj, ott vagy
vele, magyarázod, mutatod, segítesz, nem baj legközelebb
jobban fog menni, bíztatod. Lehet, hogy csak az ötödik hatodik
alkalom után fog neki sikerülni, de a lényeg az, hogy Te
mindig ott voltál/ vagy neki és ő ezt tudja és ő rád mindig
számít, mert tudja, hogy számíthat.
Nem hagyod cserben.
Ez a legfontosabb.
Ezt jelenti szülőnek lenni..."
Nyitó - G. Szabina
Page updated
Google Sites
Report abuse